Sok érdeklődőt vonzott Dr. Szabó Géza Phd régész, főmuzeológus Perzsák Pannoniában - Pannoniából Perzsiába: régészeti időutazás című előadása, amelyre 2014. november 3-án hétfőn került sor a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény Szepessy Szalonjában.

A régész jól ismeri városunk régészeti lelőhelyeit, történetét, hiszen ő vezette a 2007-es Tesco megelőző ásatást, amely az eddigi legnagyobb feltáró munka volt városunk területén, a feltárás közel 1800 m2-en 5 történelmi korszakból adott gazdag leletanyagot. Ezen kívül több ásatás vezetőjeként (Aldi megelőző ásatás, Kórház utcai átjáró átépítése, Gólyavár leletmentő ásatás, vízmű beruházások, leletbejelentések, terepbejárások, stb.) a terepen végzett és a későbbi kutatómunkájával, előadásaival hozzájárul(t) helytörténetünk eddig kevésbé ismert időszakainak megismeréséhez is.

A mostani előadás első felében a Regölyben 2011-től indult ásatásról annak eredményeiről beszélt. A Szkítakori, mintegy 2600 éves halomsír feltárása sok izgalmas pillanatot okozott az abban résztvevőknek. A település legmagasabb pontján a 2700 évvel ezelőtt a törzs vezetőinek sírja fölé emelt hatalmas halomba a kései utódok pincét, tyúkólat vájtak, mintegy háromnegyedét pedig a környező vertfalú házak építése során hordták el. A temetkezési helyet már a ’90-es években szerették volna feltárni, de akkor a pénz hiánya miatt ez nem valósulhatott meg. A 2010-es évekre a háromnegyedéig elhordott, elpusztított egykori földpiramis omladékán a terepszemle alkalmával különlegesen díszített edények töredékei, festett, faragott csontlemezek, olvadt bronzdarabok kerültek elő. A sírhalom feltárásával nem várhattak tovább, a leomlott földet, a még feltárásra váró rétegek anyagát át szitálták és feltárták az egész temetkezési helyet és környezetét. A feltárás diákok részvételével történt, hiszen minden segítő kézre szükség volt. A fellelt tárgyak (geometrikus díszű csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek, pikkelypáncélok lemezei) párhuzamai tőlünk keletre mintegy tízezer kilométerre, az i.e. 7. századi belső-ázsiai nomád népek hagyatékában, főként a mai Kazakisztán és az attól keletebbre eső területeken találhatóak meg. A kerámia leletek egy része pedig a helyi, Kelet-alpi kora vaskori Hallstatt-kultúra népe által használt edényformák és díszítések felé mutat. Jelentős azonban a rendkívül magas technológiai ismeretekről tanúskodó, hihetetlenül vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett edénytöredékek aránya is. Ez utóbbiak részben a mai olasz területek, az i.e. 7. századi etruszk edényművesség irányában mutatnak kapcsolatokat. A leletek arról vallanak, hogy az i.e. 7. század második felében a regölyi halom alá eltemetett előkelő a korabeli három világ határán - az európai őslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli etruszk kultúrkörök találkozásánál – bírta korának legszebb, legjobb fegyvereit, luxustárgyait.
Érdekes lelet a kis csontból faragott Janus szobor-töredék, amely a világon a legkorábbi megtalált ábrázolása a kezdet és vég kétarcú istenének. Az előkerült leletek és a régészeti megfigyelések alapján feltételezhető volt, hogy Regölyben az ókori forrásokban pannonok néven említett nép egyik törzsi vezetőjét temették el. Az emberi test maradványait, csontokat viszont egyáltalán nem találtak a feltárás során!

A csontok hiánya továbbá a halom alsó szintjén feltárt cölöpös szerkezetű épület arra a - többek között a korábbi Perzsia területén és ma is tovább élő - temetkezési szokásra utal, hogy a földet nem szennyezheti be sem emberi test, sem más anyag, így a halottakat kövekből emelt emelvényekre helyezik. Ez, illetve a feltárásokon előkerült tárgyi anyag vezette a régészt arra a gondolatra, hogy utazzon el a korábbi Perzsia, a mai Irán területére, hogy az ottani ásatásokkal igazolja korábbi feltevéseit. Előadásának második részében a pannonok perzsiai kutatásának eredményei mellett az út élményeiről, az igen magas színvonalú építészeti emlékekről, díszítőkultúráról, helyi kulturális szokásokról, a síita, szunnita vallásról, a Kurdokról, azok vendégszeretetéről is beszélt.
Az igen színes, a régészet mellett más társtudományokat is érintő előadásból megtudhattuk, hogy az i.e. 7. századról kialakított korábbi ismereteinket, a pannonok területünkön történő elhelyezkedését, társadalmi felépítettségét, - a regölyi leletanyag párhuzamai, az akkor élt népek vándorlásai, az egymást érő kulturális hatások alapján – újra kell gondolnunk.

Fotó: Németh Gabriella