A magyar labdarúgás egyik ikonja, aki közel harminc évet töltött a pályán, legnagyobb sikereit a Ferencvárosban érte el, tagja volt a zöld-fehérek 1995-ös Bajnokok Ligájába jutott csapatának és az 1984-es ifjúsági Európa-bajnok válogatottnak is.

„Nagykanizsán nőttem fel és nem sok lehetőségünk volt a kikapcsolódásra, csak annyi, hogy az utca végi nagy mezőn fociztunk – elevenítette fel a múltat Keller József a Lakihegy Rádió ANDONIK Sztártitkok című műsorában. – Volt utcák bajnoksága és akadt olyan, hogy én három korosztályban is játszottam. Ott szúrták ki a felnőttek, hogy tudok focizni és kilenc évesen leigazolt a Nagykanizsai Olajbányász. Itt kezdődött minden, a felnőtt csapatba is eljutottam és innen kerültem a Ferencvárosba”.

Ifjúsági válogatott még Nagykanizsáról lett, vagyis innen jutott el az 1984-es, Szovjetunióban rendezett Európa-bajnokságra, a fináléban éppen a házigazdák ellen jött össze a siker.

Keller József életét a labdarúgás tölti ki, de az ANDONIK Sztártitkokban elmondta, hogy nemcsak a futball érdekli, hanem minden más sport is. Sőt Ricky kérdésére az is kiderült a Lakihegy Rádióban, hogy ki nevezte el Faternak Keller Józsefet.

„Gera Zoltán hihetetlen jó futballista és remek ember. Amikor 2000-ben visszakerültem az Üllői útra, akkor már ő is ott volt. A szárnyaim alá vettem és több nevet is kaptam tőle, a Fater aztán megmaradt. Próbáltam Zoli útját egyengetni annak idején és ezt kaptam tőle cserébe.”

A huszonkilencszeres válogatott játékos 250 alkalommal szerepelt tétmérkőzésen a Ferencvárosban. Ebből van egy igencsak emlékezetes.

„Nyilasi Tibor a Ferencváros ikonja lett az edzőnk 1990-ben. Az első meccsünk Újpesten volt vele. Az első félidőben már 3–0-ra vezettünk, aztán 5–0 lett a vége. Az a játék és a közönség ünneplése hihetetlen élmény volt. Amikor indultunk vissza az Üllői útra, akkor kísértek minket a drukkerek. Felejthetetlen élmény volt”.

A Lakihegy Rádió ANDONIK Sztártitkok műsorának egyik különlegessége, hogy a vendég elárul egy olyan titkot, amiről korábban még nem beszélt. Keller József őrzi a titkokat, de egyet elmesélt.

„Amikor kicsik voltunk, akkor kitaláltuk, hogy menjünk be a téeszbe és fogjunk galambokat. Felmásztunk egy siló tetejére, ott bottal legyeztünk, hogy ne tudjanak a galambok kimenni. A többiek pedig összefogták a galambokat. Hogy mi lett velük azt már nem tudom, de arra emlékszem, hogy ha baj volt, akkor futottunk”.