Hans-Werner Sinn a svájci Basler Zeitung lapnak adott interjúban kifejtette, hogy egyáltalán nem tartja jó ötletnek az euró bevezetését az összes uniós tagállamban. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az euró bevezetése a kelet-közép-európai országokban pontosan ugyanolyan gazdasági károkat okozna, mint amilyeneket a dél-európai országokban okozott.

Rámutatott: Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke pénzügyi ösztönzőkkel igyekszik rávenni az uniós tagországokat az euró bevezetésére, ami pedig túlzott hitelfelvétellel terhelné meg a külföldi devizában egyébként is túlzottan eladósodott országokat.

Az újabb európai pénzügyi válságok kockázatáról szólva az ifo intézet korábbi elnöke a svájci lapnak rámutatott, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) minden eszköze megvan egy újabb válság elhárítására azzal, hogy új pénzt "nyomtat" és azt az eladósodott bankok és pénzintézetek rendelkezésére bocsátja.

Ezzel azonban nem tesz egyebet, mint kiiktatja a rendszerből a saját erőfeszítésre támaszkodó öngyógyulás lehetőségét - figyelmeztetett. A pénzügyi rendszerben így "zombi-bankok" jönnek létre, a gazdaságban pedig túl magas bérszínvonal alakul ki, ami rontja a versenyképességet. Az EKB így egyfajta stabilitást teremt ugyan, de a versenyképességet károsító módon és a gazdasági teljesítmény lehető legalacsonyabb szintjén.

A központi szabályozás mértéke az Európai Unióban sok esetben már a szabad verseny ellen hat - vélekedett Hans-Werner Sinn. Elmondta: minden piacnak szüksége van szabályozásra, mert a szabad piac nem azonos az anarchiával. A szabályozás azonban egy bizonyos szinten túl már nem a szabad versenyhez szükséges transzparenciát biztosítja, hanem "fojtogat". Példaként hozta fel, hogy teljesen szükségtelen dolog betiltani bizonyos villanyégőket vagy megszabni a mosógépek energiafogyasztásának felső határát, hiszen a szén-dioxid-kibocsátást az emissziós kereskedelem már megfelelő mértékben szabályozza.

Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió a maga szabadon átjárható és vámmentes belső határaival mindenképpen óriási eredmény, hatalmas előrelépést jelent a szabad piac és a szabad verseny megteremtése felé. Az évek során azonban sorban léptek életbe a szabad versenyt valójában korlátozó szabályozások. A standardizálás folyamata sok esetben például harmadik országbeli versenyzők kiszorításának célját is szolgálja - mutatott rá.

A Basler Zeitung lapnak arra a kérdésére, hogy mi a véleménye egy brüsszeli gazdaságkutató intézetnek a munkaerő unión belüli szabad mozgásának a korlátozására tett javaslatáról Hans-Werner Sinn kifejtette, hogy "képviselhető álláspontnak" tartja a felvetést, hiszen a javak a tőke és az emberek szabad mozgása egymást kölcsönösen helyettesítő tényezők. Amennyiben az egyik nem mobilis, megmozdul a másik kettő - mondta. "Az nem jelenti még a világ végét, ha korlátozzuk a munkaerő szabad mozgását, de csak akkor, ha a tőke, a javak és a szolgáltatások viszont szabadon mozoghatnak."

Az pedig kifejezetten a mozgásszabadság korlátozása mellett szól, hogy a bevándorlók szabadon igénybe vehetik a fogadó ország közjavait, szociális ellátó rendszerét. Ebben az esetben ugyanis nem a gazdasági racionalitás osztja el az embereket a rendelkezésükre álló mozgástéren belül, hanem a megszerezhető előnyök. Ezt az ellentmondást pedig vagy a szabad mozgás, vagy az közszolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozásával lehet csak feloldani. "A magam részéről az utóbbit, a származási elv alkalmazását tartanám szerencsésnek" - szögezte le Hans-Werner Sinn.

A közjavak, az állam által nyújtott szolgáltatások olyan gazdasági javak, ami pénzbe kerül, amiért fizetni kell. Az állam pedig egyfajta klub, és szolgáltatásai a "klub tagjai" számára állnak rendelkezésre - mondta.

De a szabad mozgás nem liberális alapkövetelmény lenne? - vetette fel a kérdést a Basler Zeitung.

"Egy liberális államban alapkövetelmény, hogy a határ nyitva álljon mindazok előtt, akiket ellenőrzés után be akarunk engedni. A határ nem állhat tárva nyitva senki más előtt" - szögezte le válaszában Hans-Werner Sinn.

A határokat nyitva tartani pont olyan, mintha valamilyen személyes tulajdonjogról mondanánk le. Márpedig egy liberális piacgazdaság nem képes működni a személyes tulajdonjogok elismerése nélkül. Ahogy a szabad piacgazdaság működésének fenntartásához a személyes tulajdonjogokat, pont úgy kell megvédeni a közvagyonhoz, a közösségi szolgáltatásokhoz fűződő jogokat is a "klub tagjai" számára - fejtette ki.